Geréby Zsófi ruhatervezővel a Moholy- Nagy Művészeti Egyetem textil szakán végzett. UrbanLegend névre keresztelt biciklis nőknek tervezett ruhakollekciójáról beszélgettünk vele, de szó esett városi legendákról és a budapesti kerékpáros tendenciákról is. •

 

 
 

MOHA: Régóta szeled a várost biciklisként. A diplomamunkád témája ezek szerint a kezdetektől adott volt.

Geréby Zsófi: Az elképzelés korán megfogalmazódott, de hosszú időnek kellett eltelnie, amíg rászántam magam. Sokáig klisének éreztem, hogy pont ezzel kell foglalkoznom. Nagyon sokat beszéltem már arról, hogyan lehetne az egészet kivitelezni, de ahhoz, hogy belevágjak, rengeteg bátorságra volt szükségem. A fő motivációt végül az jelentette, hogy én, mint nő és mint városi biciklis nem találtam olyan terméket, ami minden igényemet kielégítette volna, mind technikai, mind esztétikai oldalon.

 


MOHA: Ezért úgy gondoltad, hogy megcsinálod magadnak.

Geréby Zsófi: Olyan részletekre koncentráltam, amik nem a design világában lesznek újító koncepciók, hanem a felhasználók igényeihez alkalmazkodnak. Mindenképpen olyasmit szerettem volna készíteni, ami nem múzeumba való termék lesz, hanem egy ruhadarab, ami idővel hozzád nő, és elkezd veled együtt élni. Ehhez egy évig kellett kísérleteznünk az anyagokkal, szabászati technikákkal és az apró részletekkel. Próbálok a vevőktől is feedback-eket kérni arról, hogy mi jött be nekik, vagy épp mi az, ami nem működik. A legtöbb terméket én is kipróbáltam, de amikor nyáron legyártunk egy téli kollekciót, nem tudom felvenni a kabátot 40 fokban, hogy lássam, valóban meleg-e.

MOHA: A tesztelés során felkapod a terméket, és elkezdesz tekerni vele a szembeszélben?

Geréby Zsófi: Tulajdonképpen igen. Amikor a ruhákból a próbadarabok már elkészültek, nagyon sokat hordtam őket úgy is, hogy nem a végleges anyagukból voltak megvarrva. Felvettem, és mentem két kört, hogy kipróbáljam, mi az, amit még az anyag elbír. Lehet, hogy egy zseb csodásan néz ki egy adott helyen kompozicionális tekintetben, de ha nem tudsz belenyúlni, akkor az egész felesleges. Az utolsó fél évben centiket tologattunk különböző irányokba. Szerencsére az iskolában sikerült lefektetni olyan alapokat, amikre később építeni tudtunk. Így már nagyon könnyű volt az új dolgok megvalósítása.

 


MOHA: A praktikusság mellett nagy figyelmet fordítasz az anyagokra is, amiket Svájcból szerzel be.

Geréby Zsófi: Az alapanyag, amivel dolgozom a kabátoknál a legprofibb sportruházati anyag. Lélegző, vízhatlan és windstopper tulajdonsággal bír, így ezzel önmagában nem volt gond. A problémát inkább az jelentette, hogy ezeket az anyagokat olyan gyártási infrastruktúrára tervezik, ami legközelebb Kínában található meg. Én szeretek részt venni a kivitelezési folyamatokban. Amíg nem lesz tökéletes a darab, addig folyamatosan ott vagyok a gyártási részleteknél. Fontos, hogy a szakemberekel akikkel dolgozok, legyen egy folyamatos interakció, és én is meg tudjam őket győzni arról, hogy ezt vagy azt meg lehet csinálni. Miután nincs irgalmatlan infrastruktúránk, nagyon sok kreativitásra volt szükség ahhoz, hogy rájöjjünk az apró csavarokra, amikkel ki lehet kerülni bizonyos gyártási folyamatokat, és újakkal lehet helyettesíteni őket.

MOHA: A biciklizéshez való hozzáállásban két fő irány érezhető. Az egyik szerint a bringázáshoz technikai ruházat szükséges, míg a másik azt hangoztatja, mindegy mi van rajtad, az a lényeg, hogy tekerj.

Geréby Zsófi: Én azt gondolom, hogy Budapesten, főleg 2011-ben, az a fontos, hogy az emberek biciklizzenek. Teljesen mindegy, hogy ezt milyen biciklin és milyen ruhában teszik. Mindenféle fővárosi vagy kormányzati segítség nélkül olyan biciklis fejlődés történt az elmúlt 10 évben, amire nincsen precedens sehol a világban. Ez azért jöhetett létre, mert az emberek akarták. Rájöttek arra, hogy nem jó a kánikulában főni a hetes buszon, és nem jó az autóban órákig ülni a dugóban. Helyette itt egy nagyon egyszerű és praktikus eszköz, amit mindannyian megtanulunk használni gyerekkorunkban, és ami korlátlan szabadságot biztosít. Ha alaposabban megnézzük a helyi adottságokat, akkor viszont észre kell vennünk, hogy mégsem mindegy, miben tekerünk. Azokban az országokban, ahol eléri az 50%-ot a forgalomban lévő biciklisek aránya, ott nagyon könnyű azt mondani, hogy bármiben biciklizhetsz. Budapesten az autó az elsődleges, nekünk pedig alkalmazkodni kell ehhez. Gyorsabban kell hajtani, és sokkal jobban oda kell figyelni. Mindez egy csomó plusz mozgást igényel. Tőlem, ha valaki szeretne, biciklizhet selyemingben is, csak ha esik az eső, és az autók felcsapják a vizet, el fog ázni. Akkor miért ne csináljunk neki egy ugyanolyan szép kabátot, ami nem ázik át?

 


MOHA: A biciklizés teljesen más mentalitást feltételez, mint az autós közlekedés, a biciklis szervesebben kötődik a városhoz, miközben az egyik helyről próbál eljutni a másikra. Ezért gondoltad úgy, hogy különböző városi legendákat kapcsolsz a kerékpáros ruhákhoz?

Geréby Zsófi: Ez a város nagymértékben terhelt sztorikkal. Akárhova megyünk, mindig akad valami, amit az adott helyről el tudunk mondani. Biciklizés közben neked kell kitalálnod, merre mész, szemben a BKV-val, ami passzív közlekedési módot kínál. Csodálatos új helyeket fedezhetsz fel így. Ráadásul, ahogy a tapasztalataid egymásra rakódnak, összeáll a saját szubjektív térképed. Ehhez társulnak a városi legendák, amik izgalmasabbá teszik a szuburbia körei közötti utazásokat. Gyorsabban mész, mint egy gyalogos, és kénytelen vagy mindenre odafigyelni, mivel rád senki nem figyel. Sokkal több mindent észreveszel biciklisként. Ismersz minden egyes apró bukkanót és rövidítést és végül a kőből és betonból álló épülettömeg között az otthonodra lelsz. Innen jött a legendatársítós ötlet.

MOHA: Hogy kell elképzelni az egészet? Leolvasod a terméken a QR-kódot, ami azután elvezet egy oldalra?

Geréby Zsófi: Igen, a hamarosan elkészülő honlapunkra fog vezetni a kód, ahol folyamatosan rotálódó legendákat talál majd a látogató. Az a tervem, hogy ebből idővel kivonulok és a vásárlók egymás között kezdik majd el megosztani a különböző városi történeteket. Fontos, hogy ezeknek a sztoriknak nem feltétlenül kell igaznak lenniük. Teljesen mindegy, hogy a Lánchíd tervezője valóban beleugrott-e a Dunába, vagy sem. A lényeg, hogy a történeteket mesélni kell. Azok az épületek, amik valaha ott álltak, lehet, hogy már nincsenek is ott, vagy nemsokára összedőlnek. A tárgyak hiába vesznek el, ha a történetük fennmarad. A legendák összegzése ráadásul a személyes történetünk bővülését is segíti.

MOHA: A Jövő Fiatal Vállalkozója versenyen 2. helyezést értél el. Hogyan segítette a díj a kollekció megvalósulását?

Geréby Zsófi: Több szempontból is nagy segítséget jelentett. Egyrészt meg kellett fogalmaznunk, hogy pontosan mit akarunk piacra dobni. Létre kellett hoznunk egy olyan alapot, amire az egész koncepciót fel tudtuk építeni, hiszen az egyetem alatt kevés lehetőségem volt arra, hogy gazdasági szempontok alapján tekintsek a munkámra. Másrészt fontos visszajelzés volt, hogy komoly szakembereket tudtam meggyőzni az ötletem működőképességéről. A zsűri nagyon sok ötlettel és kritikával segített minket. A versenyen pedig elnyertük a tervek megvalósításához szükséges alaptőket, amit egyébként nagyon nehéz lett volna előteremteni.

MOHA: A divattervezők világa ezek szerint nem csak az adott darab megálmodásáról, hanem nagyon komoly önmenedzselésről is szól.

Geréby Zsófi: Amikor Londonban tanultam, az osztálytársaimmal kölcsönösen irigykedtünk egymásra. Magyarországon nincsen ruhaipar, tervezőként minimális esélyem volt arra, hogy jelentkezni tudjak egy nagyobb céghez. Angliában viszont ez teljesen természetes, hiszen ott rengeteg a nagy cég. Az ottani tervezőknek teljesen egyértelmű, hogy miután lediplomáztak, beállnak egy óriásvállalathoz. Nekem mindig is hiányzott, hogy egy óriás szervezet működésében apró elemként részt vehessek, és lássam, hogyan épül fel egy ekkora vállalat. Ők viszont arra irigykedtek, hogy itthon saját vállalkozásomba vághatok bele. Ennek persze megvan a nehézsége, kevés tőkéből nehéz humán erőforrást teremtened magad köré. A legtöbb üzletvezetési, tervépítési és marketing feladat a tervezőre hárul. Hatalmas segítség, hogy az üzlettársam, Kontra Verka közgazdász végzettségű, így van mellettem valaki, aki reálisan, távlatokban, stratégiai szempontok szerint tud gondolkodni.

INFO

Geréby Zsófi 2011-ben végzett a MOME textiltervezés szakán. Hét éve mindenhova bringával jár. A diplomamunkáját az általa tervezett biciklis ruhadarabokból állította össze. Tavasszal második helyezést ért el a Dreher által kiírt A Jövő Fiatal Vállalkozója versenyen, novemberben pedig aTEDxYouth-on tartott előadást a kerékpárral, a városi legendákkal és a kerékpáros ruhadarabokkal kapcsolatban, majd több tervezővel megalapította a Flatlab-et. UrbanLegend nevű kollekcióját a következő helyeken érheted el:

Honlap:

www.urbanlegend.cc

http://www.zsofigereby.com

Facebook:

http://www.facebook.com/zsofigereby

Bemutatóterem:

FLATLAB 1082 Bp., Baross u. 3. 14-es kapucsengő

 

 


írta/forrás
Somogyi Zoltán