Guruló divat

 

Horváth András Dezső

A bicikli a női emancipáció fontos eszköze volt. Elterjedése egybeesett a nemek
egyenjogúságát hirdető szüfrazsett-mozgalmakkal, a kerékpározó nők végre
megszabadulhattak a szoros, kényelmetlen ruhadaraboktól – természetesen a múlt század
elejének szigorú esztétikai keretein belül. Egy-két boka kivillanása így is elkerülhetetlennek
bizonyult, nem beszélve az asszonyi arcokon megjelenő pírról, ami a kor férfijainak szemében
maga volt a tömény erotika. – meséli a nők és a biciklik évszázados összefonódásáról a
Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen idén diplomázó Geréby Zsófi.

-

A huszonnégy éves tervező diplomamunkája egy egyedülálló kollekció, amely a nagyvárosok
hideg teleit átbicikliző nőknek készült. A fontosabb ruhagyártó-cégek kínálatában szerepelnek
ugyan kifejezetten biciklizéshez ajánlott ruhák, ezeknél azonban a sportosság és a kényelem
finoman szólva is háttérbe szorítja a vizuális kidolgozottságot.

Emlékszem, néhány éve a kapuban összefutottam az egyik szomszédommal, aki hozzám
hasonlóan télen is mindenhová biciklivel jár. Csak álltunk és bámultuk egymást: ő úgy nézett
ki, mint egy ufó, körülbelül tizenhét fényvisszaverő, macskaszem és láthatósági mellény volt
rajta, mindez lila zoknikkal megbolondítva, rajtam meg éppen magas sarkú, harisnya és egy
elegánsabb kabát volt. – hoz példát a kerékpáros öltözködés anomáliáira a fiatal alkotó.

-

Geréby egyébként saját bevallása szerint nehezen talált rá a megfelelő átmenetre, egy ideig
például vékony kabátjára húzott fekete szemetes-zacskóval próbált védekezni a hideg és a szél
ellen, Budapest gyalogosainak és autósainak így jó pár vidám pillanatot szerezve.

A hideg és a szél elleni védekezés volt az elsődleges szempont a kollekció darabjainak
kidolgozásánál is, az Urban Legend névre keresztelt stílus ruháinak szín- és szabásvilágát az
idei tél trendjeihez igazítva. A kabátok az évszakra és Budapestre jellemző ködös, az ezüst és
a kék különböző árnyalataiban derengő városképet idézik, ujjaik azonban hosszabbak, mint a
hétköznapi kabátokon, így elkerülve, hogy a bicikliző lányok hátán összegyűrődjenek. A legtöbb
darab alján lecsatolható rész is van, mely a téli biciklistát legnagyobb ellenségétől, az akár
nyakig is felcsapódó, agyonsózott latyaktól óvja. A nadrágok kialakításánál a hidegre különösen
érzékeny női derék megóvása volt a cél, ezért a magasított szár, a kissé oldalt elhelyezett zsebek
pedig a kulcsok, telefonok, színházjegyek könnyebb előbányászását segítik.

A Svájcból beszerzett, vízhatlan anyagokból készülő kabátok és nadrágok belsejében a tervező
különböző QR-kódokat rejtett el, a vonalkódok XXI. századi utódait az okostelefonokon
megtalálható program tudja beolvasni. Minden kód egy-egy budapesti történetet mesél el,
melyeket Geréby még biciklis-idegenvezető korában hallott.

Úgy véli, ha az ember biciklivel jár, különleges, személyes viszonya lesz házakkal, bukkanókkal,
utcasarkokkal, amelyek számos történetet, élményt hordoznak. Mint a Thököly úti lányszobor: azt
beszélik, egy második világháborúból visszatérő hazatérő katonának annyira megörült ifjú felesége,
hogy azon nyomban szívrohamot kapott és meghalt. A megrendült férj szobrot csináltatott emlékére,
amely azóta is az egyik bérház erkélyén könyököl.

Örök, mozdulatlan szemekkel figyeli utódait, a téli városon átbicikliző, csinos és szomoús pesti
lányokat.

p20111213-093159.jpeg